Nem uralkodni

A kapcsolatainkban különösen könnyű összekeverni a szeretetet az irányítással. Ha fontos számomra valaki, természetes módon szeretném, hogy jól legyen. Segíteni akarok neki, óvni szeretném, és bizonyos helyzetekben figyelmeztetem arra, amit veszélyesnek látok. Mindez lehet a törődés része. A határ akkor jelenik meg, amikor a segítség már nem lehetőségként van jelen, hanem kötelező engedelmességgé válik.

A valódi segítség teret hagy a másik ember számára. Megoszthatom vele azt, amit látok, de nem kell helyette élnem. Felhívhatom a figyelmét valamire, de nem dönthetek minden esetben helyette. Lehetek mellette egy nehéz helyzetben anélkül, hogy átvenném az életének irányítását.

Ez különösen fontos akkor, amikor azt hiszem, hogy én jobban tudom, mi lenne jó a másiknak. Lehet több tapasztalatom, lehet más nézőpontom, és előfordulhat, hogy valóban olyan dolgot látok, amit ő még nem vesz észre. Ettől azonban még nem válik az én igazságom automatikusan az ő életének szabályává.

Minden embernek saját útja van. A saját hibáimat sem tudtam volna más ember tapasztalataiból teljes egészében megtanulni. Bizonyos dolgokat csak akkor értettem meg igazán, amikor magam kerültem olyan helyzetbe, amelyben döntést kellett hoznom. Mások tapasztalata sokat segíthet, de nem helyettesítheti teljesen a saját megtapasztalást.