Szabadság

A szabadság számomra nem lehet kizárólag saját magamra vonatkozó érték. Ha fontosnak tartom, hogy a saját életemről dönthessek, hogy megfogalmazhassam a gondolataimat, követhessem a saját utamat, és legyen lehetőségem változtatni azon, ami már nem szolgál engem, akkor ezt a lehetőséget más emberek számára is meg kell adnom. 

Nem kérhetem magamnak a szabadság jogát úgy, hogy közben mások életét a saját elképzeléseimhez akarom igazítani. A szabadság akkor válik valódi alapelvvé, amikor nemcsak azt kérdezem meg magamtól, hogy én szabadon élhetek-e, hanem azt is felismerem, hogy a mellettem élő embernek ugyanilyen joga van a saját életéhez. 

Ez elsőre természetesnek tűnik, mégis a mindennapi kapcsolatokban gyakran nehézzé válik. Minél közelebb kerül hozzám valaki, annál könnyebben jelenik meg bennem az érzés, hogy jogom van tudni, mit gondol, mit érez, mit akar, merre tart, és milyen döntéseket hoz. A szeretet, a kötődés és a közelség azonban nem jelenti azt, hogy a másik ember megszűnik önálló lény lenni.