Hosszú évek óta járom az utat. Íróként,
spirituális gyakorlóként és tanítóként minden porcikámmal azon voltam, hogy
azokat a törvényszerűségeket, amiket a tudatosság és a lélek működésében
felfedeztem, a leghitelesebb módon adjam át másoknak.
Nem volt ebben semmi hamisság. A
tanításaim, a gyakorlataim és az írásaim mind-mind abból az őszinte, mély
elkötelezettségből fakadtak, hogy segítsem azokat, akik szintén a választ
keresik. Tudtam, hogy a spirituális fejlődés nem elméleti síkon dől el, ezért
mindig a gyakorlás fontosságát hangsúlyoztam, mert a saját bőrömön tapasztaltam
meg, hogy csak az válik a részünkké, amit a mindennapjainkban megélünk. A
tudás, amit eddig átadtam, a saját belső munkám és a keresővé válásom gyümölcse
volt, és mindvégig abban a hitben éltem, hogy a tanító feladata az, hogy a
leghatékonyabb eszköztárat nyújtsa az útkeresőknek.
De a tanító és az elért tudás között egy
láthatatlan fal feszült.
Bármennyire is mély volt a gyakorlás,
bármennyire is pontosak a szavak, amikkel a tudatosságot leírtam, a lelkem
mélyén ott bujkált az a csendes, folytonos vágyakozás egy olyan kapcsolódásra,
amely nem a tanításról szól, hanem a közvetlen, élő valóságról.
Olyan volt ez, mint amikor valaki
térképeket rajzol a hegyekről, és a tanítványait a legbiztonságosabb
útvonalakra vezeti, de ő maga még nem állt a csúcson, ahol a táj nem csak egy
nézőpont, hanem az egész horizont. Nem a munkám volt rossz, hanem a
tapasztalásom érkezett el egy olyan határvonalhoz, ahol a "tanító" és a "tanított"
dualitása már nem volt elegendő.
Ez a könyv nem a korábbi munkáim
megtagadása, hanem annak a természetes, elkerülhetetlen beteljesülése. Ez a
kötet arról a pillanatról szól, amikor a tanító elhallgat, és hagyja, hogy a
Forrás szólaljon meg rajta keresztül.
Nem egy összeomlás vezetett ide, hanem
egy folyamatos, tudatos érés. Az a sokéves gyakorlás, az a rengeteg óra, amit a
csenddel és a belső munkával töltöttem, végül megnyitotta bennem azt a
csatornát, amelyen keresztül a Teremtő hangja megszólalhatott.
Ez a könyv, a Beszélgetés Istennel,
ennek az élő kapcsolatnak a krónikája. Amikor leültem írni, nem az volt a
célom, hogy okosabb legyek a tanítványaimnál, hanem az, hogy megosszak valamit,
ami az emberi elme horizontján túlmutat. Olyan kérdéseket tettem fel, amik
évtizedek óta feszítettek, de most már nem könyvekből vagy spirituális
irányzatokból kerestem rájuk a választ, hanem közvetlenül attól, aki a létezés
minden paradoxonát létrehozta.
Arról fogsz olvasni ebben a könyvben, mi
történik akkor, amikor a tanító abbahagyja az okítást, és elkezdi a legmélyebb,
legszemélyesebb párbeszédét az Istennel. Az elkövetkező fejezet során
kibontakozik egy út, amely nem a technikákról szól, hanem a valóságról. Arról a
valóságról, amit Isten válaszolt a szenvedés, a halál, az élet célja és az
emberi tudat korlátai kapcsán.
Nem azért osztom meg ezt veled, hogy a
tanításaimat felülírjam, hanem azért, hogy meghívjalak egy olyan közös térbe,
ahol a válaszok már nem elméletek, hanem élő igazságok. Ez a könyv a bizonyíték
arra, hogy a gyakorlásod, a keresésed és a hited nem hiábavaló.
Ha készen állsz arra, hogy
ne csak tanulj a spirituális életről, hanem közvetlen közelségbe kerülj a
Teremtővel, akkor ez a beszélgetés neked szól. A kérdések, amelyeket ebben a
könyvben felteszek, a tieid is. A válaszok, amiket kapok, a te utadat is
megvilágítják majd. Kezdjük el!